A falu Bécstől keletre fekszik, elég közel ahhoz, hogy vonzó hely legyen azok számára, akik kertes házra vágynak, de mégis egy nagyváros közelében szeretnének lakni.

Egy fiatal család úgy döntött, hogy a nagyvárosokban és külföldön töltött évek után visszatér Glitzendorfba, a meglehetősen barátságtalan környezet ellenére, hogy a gyerek a családjukban nőjön fel.

Vettek egy háromszög alakú telket az építkezési terület és a meglehetősen előnytelen villák között, és elhatározták, hogy építenek egy házat, amit az otthonuknak neveznek majd – és találtak egy tervezőt, aki teljesítette a kívánságukat.

Andreas Etzelstorfer bécsi építész, a „Backraum" nevű hely alapítója és tulajdonosa.

A környező világ iránti élénk érdeklődése a hagyományos vidéki házak tipológiájának kutatásához vezette. A „Hintaus" kifejezés a farmok hátsó részében található pajták és a szántóföldek közötti, a fő utcával párhuzamos utat jelöli.

Ez volt az a hely, ahol a mezőgazdasági eszközöket elhelyezték, a gyerekek játszottak és az állatok szabadon szaladgáltak.

A pajták hagyományosan hosszúkás formájúak voltak, amit a faszerkezet diktált.

Az ügyfelek csak a föld megvásárlása után fedezték fel, hogy milyen házakba mennek be új szomszédjaik. A telek északi szélén egy téglalap alakú, hosszúkás ház áll, amelynek formája a hagyományos pajtaformákból ered.

Egy optimálisan megvilágított helyiség nem csak megfelel a normáknak; aligha van szépség némi költészet nélkül.

A megrendelők elképzelése a pajtában való életről Andreas Etzelstorfer gyermekkori emlékeihez kapcsolódott. Felidézi, hogyan ugrott egy halom illatos szénára, a napsugarak látszottak a poros levegőben.

A régi pajtákban és padlásokon néha egyes kerámia tetőcserepeket üvegcserepekre cseréltek, ami a napfényes pontok állandóan változó mintázatát eredményezte a belső térben. Ezt a varázslatot kívánta bevinni a projektbe.

Mivel a fedett veranda feletti tető nincs szigetelve, ami lehetővé teszi a látható tetőszerkezetet, ez volt a megfelelő hely az Eternit-cserepek és az azonos méretű akrilüvegdarabok keverésére.

A falakon fénylő rozetták vándorolnak: helyzetük a nap állását jelzi, jelezve a napszakot és az évszakot, finoman és erőteljesen összekötve a kinti és a benti világot.

Andreas Etzelstorfer úgy véli, hogy egy kis technika jobbá teszi az életünket: a ház automatikus szellőzőrendszerekkel van felszerelve, ami lehetővé teszi az optimális klíma fenntartását a belső térben.